Working with #nofilter

Y2Y  ·  Tudásbázis  ·  EU 2023/970

Bértranszpa­rencia
Gyors­talpaló

Az EU bértranszparencia irányelv (2023/970/EU) alapján összeállított gyorstalpaló – munkáltatóknak és munkavállalóknak egyaránt.

33 kérdés, pontos cikkhivatkozásokkal Irányelv átültetési határidő: 2026. június 7. Nem minősül jogi tanácsadásnak
↑↓ navigáció  ·  Enter megnyit
2023/970/EU irányelv
Az EU bértranszparencia irányelv teljes neve: az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/970 irányelve (2023. május 10.) a nemek közötti egyenlő díjazás elvének bérek átláthatósága és végrehajtási mechanizmusok útján való megerősítéséről.

Az irányelv célja kettős: egyrészt kötelezővé teszi a bérezési rendszerek átláthatóvá tételét, másrészt konkrét végrehajtási eszközöket biztosít a nemek közötti bérszakadék felszámolásához. Nem csupán ajánlás – jogilag kötelező erejű EU-s jogszabály, amelyet minden tagállamnak 2026. június 7-ig át kell ültetnie a nemzeti jogba.

A bértranszparencia nem azt jelenti, hogy mindenki látja mindenki fizetését. Azt jelenti, hogy a bérezési rendszer elvei, kritériumai és sávjai nyilvánosak, és az egyenlő munkáért való egyenlő bér elvét objektívan igazolni lehet.
3. cikk (1) bekezdés b) pont
Az irányelv tágabb fogalommal dolgozik, mint a hétköznapi „bér". A díjazás magában foglalja a bruttó alapbért vagy alap-munkabért ÉS minden egyéb juttatást, amelyet a munkavállaló a munkáltatótól közvetlenül vagy közvetve, készpénzben vagy természetben kap a munkavégzésre tekintettel.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az összehasonlításba és a bérjelentésbe bele kell számítani:

  • Alapbér
  • Teljesítményalapú bónuszok, jutalékok
  • Túlórák díjazása
  • Utazási, lakhatási juttatások
  • Étkezési hozzájárulás
  • Munkáltató által fizetett nyugdíjjárulék
  • Részvényopciók, részvényjuttatások
  • Végkielégítés
Fontos: a munkáltató nem kerülheti meg a bértranszparencia-kötelezettségeket azzal, hogy az alapbért alacsonyan tartja, de magas nem-átlátható juttatásokat fizet. Minden elemnek láthatónak kell lennie.
3. cikk (1) bekezdés c) pont
Az irányelv alapján az egyenlő értékű munkát objektív, nemi szempontból semleges kritériumok alapján kell meghatározni. Ezek a kritériumok:
  • Készségek (tudás, képzettség, szakértelem)
  • Erőfeszítés (szellemi és fizikai megterhelés)
  • Felelősség (személyekért, eszközökért, anyagi értékekért)
  • Munkakörülmények (fizikai körülmények, kockázatok)

Az értékelés soha nem alapulhat nemen – és a munkakör neve vagy hagyományos státusza nem releváns. Egy ápoló és egy karbantartó munkája egyenlő értékű lehet, még ha nagyon eltérő munkakörökről van szó.

Ez azért különösen fontos, mert a „hasonló pozíciók" összehasonlításánál nem szabad megállni – az egyenlő értékű, de más elnevezésű pozíciókat is figyelembe kell venni.
3. cikk (1) bekezdés h) pont
A nemek közötti bérkülönbség = a női munkavállalók bruttó órabérének átlaga és a férfi munkavállalók bruttó órabérének átlaga közötti különbség, a férfi munkavállalók bruttó órabérének átlagához viszonyítva, százalékban kifejezve.

Példa: ha a nők átlagbére 480 000 Ft/hó, a férfiaké 520 000 Ft/hó, akkor a bérkülönbség: (520 000 – 480 000) / 520 000 = 7,7%.

Az 5%-os küszöb kritikus! Ha bármely munkakör-kategóriában legalább 5%-os bérkülönbség mutatható ki, és azt a munkáltató nem tudja objektív okokkal igazolni, kötelező közös bérértékelést végezni (10. cikk).
1. cikk (2) bekezdés – személyi hatály
Nem. Az irányelv kizárólag azokra vonatkozik, akik munkaviszonyban (munkaszerződés alapján) dolgoznak. Önfoglalkoztatók, szabadúszók, vállalkozási vagy megbízási jogviszonyban dolgozók – beleértve az egyéni vállalkozókat és a kiszervezett munkaerőt – nem tartoznak az irányelv személyi hatálya alá.

A határvonal az Mt. szerinti „munkavállaló" fogalmán múlik: ha valaki formálisan munkavállalóként van bejelentve, az irányelv rá vonatkozik; ha vállalkozóként, akkor nem.

Egyes tagállamok – a minimumkövetelményeken túlmenően – kiterjeszthetik a szabályozást más munkavégzési jogviszonyokra is. A magyar átültető jogszabály ezt a kérdést majd véglegesen rendezi.
5. cikk (1) bekezdés
Az irányelv alapján a munkáltatóknak az állásra pályázók számára – az állásinterjú előtt vagy a munkaviszony létesítésekor – tájékoztatást kell adniuk a pozícióhoz tartozó kezdeti bérről vagy bérsávról. Ezt az álláshirdetésben kell feltüntetni, vagy legkésőbb az első interjút megelőzően kell közölni.

A bérsávnak objektív, nemi szempontból semleges kritériumokon kell alapulnia.

Ha ezt az információt a munkáltató nem adja meg előzetesen, az kötelezettségszegés – és a bizonyítási teher megfordulhat az azt érintő igények esetén (18. cikk).
5. cikk (2) bekezdés
Igen, kifejezetten tilos. Az irányelv alapján a munkáltató nem kérdezheti meg a jelöltet az aktuális vagy korábbi munkaviszonyában kapott díjazásáról.

Ennek logikája: ha a bérajánlat a jelölt korábbi fizetésén alapul, az állandósítja a meglévő bérszakadékokat – különösen azokat, amelyek nemi alapon alakultak ki. A bérajánlatnak a pozíció értékén kell alapulnia, nem a jelölt múltbeli helyzetén.

Ez a szabály a felvételi folyamat egészére vonatkozik – interjún, kérdőíven, referenciaszerzés során sem kérdezhető meg.
5. cikk – közvetett hatály
Az irányelv a munkáltatót kötelezi – de ha a munkáltató nevében eljáró toborzó (fejvadász, ügynökség) megsérti a fenti szabályokat (pl. megkérdezi a korábbi fizetést), az a munkáltató felelősségét vonja maga után.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a HR-csapatnak és a toborzási partnereknek is fel kell készülniük arra, hogy a felvételi folyamat teljes egészében megfelel az irányelvnek.

5. cikk (1) bekezdés
Igen. Az 5. cikk „az állásra pályázó" fogalmat használja, ami magában foglalja a belső pályázókat is. Ha a cég belső álláshirdetéssel tölt be pozíciót, a bérsávot ott is kötelező feltüntetni – vagy legkésőbb az első belső interjú előtt közölni.

Ez azt jelenti, hogy az előléptetési és pozícióváltási folyamatokba is be kell építeni az átlátható bérkommunikációt, nemcsak a külső toborzásba.

Ha a belső pályázónak ígért bérsáv eltér az ugyanazon pozícióra meghirdetett külső sávtól, azt magyarázni kell – különben az egyenlő díjazás elve sérülhet.
5. cikk (1) bekezdés – a sáv értelmezése
Az irányelv nem rögzíti, milyen széles lehet egy bérsáv. Technikailag a „300 000–800 000 Ft" megfelel a betű szerinti kötelezettségnek – de az irányelv célja a valódi átláthatóság biztosítása.

A joggyakorlat várhatóan azt fogja megkövetelni, hogy a bérsáv érdemi tájékoztatást nyújtson: ha a sáv annyira tág, hogy semmilyen valós információt nem ad a jelöltnek, az az irányelv szellemiségével ellentétes – és egyes tagállamok jogalkotása ezt kifejezetten korlátozhatja.

A reputációs kár is erős visszatartó erő: a jelöltek hamar kiszűrik az átlátszatlan hirdetéseket. Ajánlott cél: maximum 2–2,5-szeres szorzó a sáv aljától a tetejéig.
5. cikk – a sáv mint keret
Igen, a bértárgyalás nem tiltott. Az irányelv a bérsáv közzétételét írja elő, nem azt, hogy a munkáltató minden jelöltnek ugyanannyit fizessen. A sávon belül a konkrét ajánlat egyeztetés tárgya marad.

A változás: az alku egy átlátható kereten belül zajlik. A jelölt tudja, mi a pozíció értéksávja, a munkáltató pedig nem tehet sávon aluli ajánlatot. Ha az ajánlat eltér a sáv közepétől, azt objektív kritériumokkal kell tudni igazolni.

A korábbi fizetési előzményre hivatkozás tiltott – az alkupozíciót a jelölt kompetenciáira és a pozíció értékére kell alapozni, nem arra, hogy korábban mennyit keresett.
6. cikk
A munkáltatónak hozzáférhetővé kell tennie a munkavállalók számára a bérmegállapításhoz és a béremelésekhez alkalmazott kritériumokat. Ezeknek objektívnak és nemi szempontból semlegesnek kell lenniük.

A belső hozzáférhetőség minimum követelménye: a munkavállaló meg tudja tudni, hogy miért keresi annyit, amennyit keres, és mi alapján emelkedhet a bére. Ez jellemzően magában foglalja:

  • A munkakör-értékelés módszertanát
  • A fizetési sávok rendszerét
  • A béremelés kritériumait (teljesítmény, szolgálati idő, stb.)
A 6. cikk valamennyi munkáltatóra vonatkozik mérethatártól függetlenül. Egyes tagállamok a végrehajtás során rugalmasabb módot írhatnak elő kisebb szervezetek számára, de maga az irányelv e kötelezettséghez nem állapít meg létszámküszöböt.
7. cikk
A munkavállalónak joga van kérésre írásban tájékoztatást kapni:
  • Saját egyéni díjazásának szintjéről
  • Az azonos vagy egyenlő értékű munkát végzők átlagos díjazásáról, nemek szerinti bontásban

A munkáltató köteles erre 2 hónapon belül válaszolni.

A munkavállalókat a munkáltató köteles évente tájékoztatni arról, hogy ez a jog megilleti őket, és hogyan tudják gyakorolni (pl. kik a kapcsolattartók).

A munkáltató nem tilthatja meg a munkavállalónak, hogy a tájékoztatást kérje, és nem büntetheti meg érte. Ha valaki él ezzel a jogával, megtorlásvédelem illeti meg.
7. cikk (3) bekezdés
Nem, a konkrét egyéni fizetések nem nyilvánosak – de az átlagok igen. A munkáltató köteles közölni, hogy az azonos vagy egyenértékű munkakörben dolgozók átlagosan mennyit keresnek – nemenkénti bontásban.

Ez két különböző dolog:

  • Amit nem kell megmutatni: Kovács Péter pontosan 650 000 Ft-ot keres
  • Amit meg kell mutatni: a te munkakörödben a férfiak átlaga 620 000 Ft, a nőké 580 000 Ft
Az adatvédelmi és egyéb jogszabályok figyelembevételével a munkáltató visszautasíthatja az egyéni adatok kiadását – de az aggregált összehasonlítást nem tagadhatja meg.
12. cikk – adatkezelési garanciák
Az irányelv 12. cikke kifejezetten rendezi a GDPR és a béradatok közlésének viszonyát: a bérinformációk közlése jogszerű az egyenlő díjazás elvének érvényesítése céljából, és ez a cél kellő jogalapot teremt az adatkezeléshez.
  • A munkáltató nem hivatkozhat a GDPR-ra a bérsáv vagy a nemi bérszakadékra vonatkozó aggregált adatok elhallgatásának indokaként
  • Az irányelv alapján kezelt béradatok kizárólag az egyenlő díjazás biztosítására használhatók – más célra (pl. marketingre, teljesítményértékelésre) nem
  • A munkavállalók tájékoztatáskérési joga (7. cikk) szintén jogszerű adatkezelési jogalapot teremt
Kis létszámú kategóriáknál (általánosan elfogadott küszöb: kevesebb mint 5 fő egy kategóriában) a munkáltató szomszédos kategóriák adataival aggregálhatja az információt, hogy az egyéni adatok ne legyenek visszakövethetők – ez az anonimizálási kötelezettség a GDPR-ral összhangban álló védelem.
9. cikk (1)–(4) bekezdés
A bérjelentési kötelezettség a munkáltató méretétől függ:
  • 250 fő felett: évente, első határidő 2027. június 7.
  • 150–249 fő: háromévente, első határidő 2027. június 7.
  • 100–149 fő: háromévente, első határidő 2031. június 7.
  • 100 fő alatt: önkéntes alapon (de más kötelezettségek – pl. álláshirdetési szabály – vonatkoznak rájuk)
A létszámot a naptári év átlagos foglalkoztatotti létszáma alapján kell számítani. Ha egy cég év közben lépi át a 100/150/250 fős határt, érdemes előre felkészülni a kötelezettségekre.
9. cikk (1) bekezdés a)–g) pontok
A bérjelentésnek az alábbi adatokat kell tartalmaznia, munkakör-kategóriánkénti bontásban:
  • A nemek közötti átlagos bérkülönbség (bruttó órabér alapján)
  • A nemek közötti mediánbér-különbség
  • A változó bérelemek (bónusz, juttatás) nemek szerinti átlagainak különbsége
  • A változó bérelemek mediánjának különbsége nemek szerint
  • A változó bérelemeket (bónusz, prémium, juttatás) ténylegesen kapó munkavállalók nemi megoszlása
  • A négy bérnegyedben (kvartilisben) a nemek aránya
  • A nemek közötti bérkülönbség munkavállalói kategóriánként, az alapbér és a változó bérelemek szerinti külön bontásban (9. cikk (1) bek. g) pont)
A jelentést a kijelölt állami szervnek kell megküldeni, és a munkáltatónak nyilvánosan hozzáférhetővé is kell tennie (pl. honlapján).
10. cikk
A közös bérértékelés kötelező, ha egyszerre teljesül az alábbi három feltétel:
  • A bérjelentés alapján bármelyik munkakör-kategóriában legalább 5%-os bérkülönbség mutatható ki
  • A munkáltató ezt a különbséget nem tudja objektív, nemi szempontból semleges tényezőkkel igazolni
  • A különbség 6 hónapon belül nem szűnt meg

A közös bérértékelést a munkáltatónak a munkavállalói képviselőkkel együtt kell elvégeznie. A folyamat eredménye: azonosítják az indokolatlan különbségek okát és intézkedési tervet dolgoznak ki.

Az 5%-os küszöb kategóriánként értendő, nem összesítve. Ha az összesített gap 3%, de az egyik munkakörben 7%, az is kiváltja a kötelezettséget.
16. cikk
Az irányelv teljes kártérítést garantál. Ez magában foglalja:
  • Bérhátralékok és kapcsolódó jutalmak teljes rendezése – visszamenőleg
  • Nem vagyoni kár megtérítése (pl. erkölcsi kár, stressz, hátrányos bánásmód következményei)
  • Elveszett egyéb lehetőségek kompenzációja

Különösen fontos: a tagállamok nem írhatnak elő felső korlátot a kártérítés összegére. A kártérítés mértékét az okozott kárhoz kell igazítani.

A kártérítési igény érvényesítése során a munkavállalót nem sújthatja „szankció" a követelés benyújtásáért – a megtorlásvédelem itt is teljes körű.
18. cikk
Az irányelv egyértelműen kimondja: ha a munkáltató nem teljesítette a bértranszparencia-kötelezettségeit (pl. nem adott tájékoztatást, nem készített bérjelentést), akkor a diszkrimináció vélelmezhető – és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy nem sértette meg az egyenlő díjazás elvét.

A klasszikus bizonyítási teher megfordítása ebben az esetben is érvényes: ha a munkavállaló első látásra megkülönböztetésre utaló körülményeket tud felmutatni, a munkáltató köteles igazolni az eltérő bánásmód objektív indokát.

Ha a munkáltató nem bocsátotta a munkavállaló rendelkezésére a 7. cikk szerinti tájékoztatást: a bizonyítás terhe az ő vállán van, és a bíróság elrendelheti az adatok azonnali kiadását is.
21. cikk
Az irányelv minimumkövetelménye: legalább 3 éves elévülési idő. Az elévülési idő nem kezdődhet el addig, amíg a munkavállaló nem tudta vagy ésszerűen nem tudhatta, hogy jogát megsértették.

Különösen fontos következmény: ha a munkáltató évekig nem tette közzé a fizetési sávokat vagy a bérjelentést, és ezért a munkavállaló nem tudhatta, hogy diszkriminálják – az elévülés csak a sérelmes helyzet megismerésétől kezd el futni.

A tagállamok hosszabb elévülési időt is megállapíthatnak – csak rövidebbet nem.
23. cikk
Az irányelv „hatékony, arányos és visszatartó erejű" szankciók bevezetését írja elő a tagállamoknak. A szankciók lehetséges formái:
  • Pénzbírságok – az irányelv szövege kifejezetten utal arra, hogy az éves árbevétel vagy bérköltség arányában megállapított bírságok is alkalmazhatók
  • Ismételt jogsértés esetén emelt összegű bírságok
  • Közbeszerzésből való kizárás (egyes tagállamokban)
  • Munkavállalói kártérítési igények (16. cikk alapján)

A konkrét összegeket a magyar törvényhozás fogja meghatározni – de az EU elvárja, hogy a szankciók valóban visszatartó erejűek legyenek. A cégek forgalmának arányában megállapítható bírságok lehetősége erős jelzés erre.

Interszekcionális diszkrimináció esetén (pl. nemre és etnikai hovatartozásra egyidejűleg visszavezethető bérkülönbség) az irányelv szigorúbb szankciókat ír elő.
14. cikk
Igen. Az irányelv kifejezetten lehetővé teszi, hogy egyenlőségi szervek, szakszervezetek, munkavállalói érdekképviseletek és más civil szervezetek – a munkavállaló nevében vagy érdekében – bírósági vagy hatósági eljárást indítsanak.

Ez a kollektív jogorvoslat lehetőségét teremti meg: ha pl. egy vállalatnál szisztematikusan rosszabb fizetésben részesülnek a nők, egy szakszervezet egyetlen eljárásban képviselheti az összes érintett munkavállalót.

A tagállamok megkövetelhetik a munkavállaló hozzájárulását az eljáráshoz – de az irányelv biztosítja a kollektív jogorvoslat lehetőségét.
7. cikk (5) bekezdés
Igen. Az irányelv kimondja, hogy a munkáltató nem korlátozhatja a munkavállalókat abban, hogy egymás között megosszák fizetési információikat. Más szóval: az olyan munkáltatói szabályok, amelyek megtiltják a bér megbeszélését, az irányelv hatályba lépése után jogellenessé válnak.

Ez nem jelenti azt, hogy a munkáltatónak kötelessége közzétenni mások fizetését – de ha a munkavállalók egymás között önként megosztják, az nem szankcionálható.

7. cikk, 16. cikk, 18. cikk
Lépések sorrendben:
  • 1. lépés: Kérj írásban tájékoztatást a munkáltatótól (7. cikk) – meg kell mondania, hogy az azonos munkakörben mi a nemenkénti átlagbér
  • 2. lépés: Ha ez alapján 5%-nál nagyobb különbséget látsz és nem kapsz kielégítő magyarázatot, fordulj az egyenlőségi szervhez vagy a munkaügyi hatósághoz – ők jogosultak vizsgálatot kezdeményezni, és szükség esetén elrendelhetik a közös bérértékelést (10. cikk). Maga a közös bérértékelés munkáltatói kötelezettség, amelyet a bérjelentési eredmény aktivál – ezt közvetlenül az egyes munkavállalók nem igényelhetik
  • 3. lépés: Fordulhatsz az egyenlőségi szervhez vagy bírósághoz – ahol a bizonyítási teher a munkáltatóra hárul (18. cikk)
  • 4. lépés: Igényelhetsz teljes kártérítést, visszamenőleges bérrendezéssel és nem vagyoni kárért is (16. cikk)
Fontos: az eljárásindítás miatt nem érheted hátrány. A megtorlásvédelem az irányelv alapján automatikusan megilleti azt, aki él a jogaival.
17. cikk – Megtorlásvédelem
Igen. Az irányelv kifejezett megtorlásvédelmet biztosít: a munkáltató nem bocsáthatja el, nem degradálhatja, nem vonhat meg juttatásokat és nem tehet semmilyen hátrányos intézkedést azzal szemben, aki:
  • Tájékoztatást kért a bérekről (7. cikk)
  • Panaszt tett a munkáltatónál
  • Bírósági vagy hatósági eljárást indított
  • Más munkavállalót támogatott az eljárásban
  • Tanúként lépett fel

Ha ilyen megtorló intézkedés mégis történik, az önálló jogsértés, ami újabb kártérítési igényt alapoz meg.

7. cikk – következménye
Ha a közzétett sáv minimuma felett keresnek az azonos munkakörűek nálad, ez erős tárgyalási alap. De a helyzet attól függ, hol állsz a sávon belül:
  • Ha a sáv minimuma alatt vagy: ez alapvetően jogsértés – a munkáltatónak emelnie kell legalább a minimumra
  • Ha a sávon belül, de az átlag alatt vagy: ez megalapozottan tárgyalható, de nem automatikus jogod az emelésre
  • Ha ugyanolyan munkakörben nálad szignifikánsan (5%+) magasabb az ellentétes nemű kollégák átlaga: ez már bérszakadéknak minősülhet, és a 18. cikk szerinti igény megnyílik
34. cikk – Átültetési határidő
Az irányelv kihirdetése az EU Hivatalos Lapjában: 2023. június 6. (tényleges hatálybalépés: 2023. június 26.)
Tagállami átültetési határidő: 2026. június 7.

Ez azt jelenti, hogy Magyarországnak 2026 júniusáig be kell emelnie az irányelv rendelkezéseit a magyar jogba (Mt., egyéb munkaügyi jogszabályok). A bérjelentési kötelezettségek ettől eltérő határidőkkel lépnek érvénybe:

  • 250+ főnél: 2027. június 7.
  • 150–249 főnél: 2027. június 7.
  • 100–149 főnél: 2031. június 7.
Az álláshirdetési szabály (fizetési sáv kötelező feltüntetése) és a fizetéstörténet kérdezési tilalma a 2026-os átültetéstől azonnal érvényes!
5., 6., 7. cikk – általános hatály
Igen. A bérjelentési kötelezettség csak 100 fő felett vonatkozik a cégekre – de számos más kötelezettség mérethatártól függetlenül minden munkáltatóra érvényes:
  • Bérsáv feltüntetése az álláshirdetésekben (5. cikk) – mindenki
  • Korábbi fizetés kérdezésének tilalma (5. cikk) – mindenki
  • Bérmegállapítási kritériumok közzététele (6. cikk) – mindenki (az irányelv nem ír elő méretküszöböt)
  • Tájékoztatási jog (7. cikk) – mindenki
  • Megtorlásvédelem (17. cikk) – mindenki
Gyakorlati útmutató – 2026-os megfeleléshez
A javasolt felkészülési lépések:
  • 1. Béraudit: Feltérképezed a jelenlegi bérezési helyzetet – ki mennyit keres, milyen munkakörben, és meg tudsz-e indokolni minden különbséget
  • 2. Munkakör-értékelési rendszer: Kialakítod az objektív, nemi szempontból semleges munkakör-értékelési módszertant
  • 3. Fizetési sávok: Definiálod a sávokat minden munkakör-kategóriára
  • 4. Bérkritériumok dokumentálása: Leírod, mi alapján kerül valaki a sáv aljára, közepére vagy tetejére
  • 5. Álláshirdetések frissítése: 2026. júniustól minden hirdetésben szerepelnie kell a sávnak
  • 6. Belső kommunikáció: Tájékoztatod a munkavállalókat a sávokról és a tájékoztatáskérési jogukról
  • 7. Bérjelentés előkészítése: (250+ főnél 2027-es határidővel)
A leggyakoribb hiba: a sávok kialakítása előtt kommunikálni. Előbb legyen stabil a rendszer, utána a nyilvánosság.
28. cikk – Minimumkövetelmények
Az irányelv minimumstandard: a tagállamok magasabb szintű védelmet nyújthatnak, de a meglévő védelmet csökkenteni nem engedhető. Ez azt jelenti:
  • Ha egy tagállam (pl. Magyarország) eddig az egyenlő bér elvét már szigorúbban védte, azt meg kell tartani
  • A tagállam dönthet úgy, hogy pl. a bérjelentés kötelezettségét 50 főtől előírja (nem csak 100-tól)
  • A szankciók összege a tagállam hatásköre – de nem lehet csak szimbolikus
Ez azt is jelenti, hogy érdemes figyelni a magyar átültető jogszabályt – lehet, hogy szigorúbb lesz, mint az irányelv minimuma.
1. cikk (2) bekezdés – személyi és tárgyi hatály
Igen. Az irányelv mind a magán-, mind a közszférára vonatkozik. Az 1. cikk (2) bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy a hatály kiterjed valamennyi munkáltatóra – legyen az magánvállalat, állami intézmény, önkormányzat, közintézmény, minisztérium vagy más közigazgatási szerv.
  • A közalkalmazottak és köztisztviselők is jogosultak bérinformációt kérni (7. cikk)
  • A közszférában foglalkoztató szervek is kötelesek bérsávot feltüntetni az álláshirdetésekben (5. cikk)
  • A 250+ főt foglalkoztató közintézményekre a bérjelentési kötelezettség (9. cikk) szintén vonatkozik
A tagállamok szervezhetik a közszféra átültetését eltérő végrehajtási mechanizmussal, de a minimumjogok és kötelezettségek alól nem mentesíthetik a közszféra munkáltatóit.
1. cikk – területi hatály
Igen. Az irányelv hatálya nem a cég bejegyzési helyéhez, hanem a munkavégzés helyszínéhez kötött. Ha egy külföldi (pl. USA-beli, brit, japán) anyacégű vállalat magyarországi munkavállalókat foglalkoztat:
  • A munkavállalók jogai (bérsáv-tájékoztatás, összehasonlítható bérek) érvényesülnek
  • A munkáltató kötelezettségei (álláshirdetési feltüntetés, bérkritériumok közzététele, bérjelentés) fennállnak
  • A létszámküszöböket (100 fő, 250 fő) az EU-ban foglalkoztatott munkavállalók alapján kell számítani – nem a globális létszám alapján
Fontos: a létszámküszöböt az összes EU-tagállamban foglalkoztatott munkavállaló alapján kell számítani – nem csak a magyarországi, és nem a globális létszám alapján. Ha tehát ugyanannak az USA-s cégnek 80 magyar és 40 osztrák munkavállalója is van, EU-s összlétszáma 120 fő, és a 100 fős küszöböt már eléri.

Kizárólag magyarországi jelenlét esetén: egy 10 000 fős USA-s cég, amelynek csupán 80 magyarországi alkalmazottja van, a 100 fős küszöböt nem éri el, tehát a 3 évenkénti bérjelentés még nem kötelező – de az 5. és 6. cikk (álláshirdetés, bérkritériumok) már igen.

Nem találtunk eredményt

Próbálj más kulcsszóval keresni, vagy válassz másik kategóriát.

Fontos: Ez az oldal az EU 2023/970/EU irányelv nyilvánosan elérhető szövege alapján készült, tájékoztató jelleggel. Nem minősül jogi tanácsadásnak.

Ha segítségre van szükséged a felkészülésben, keress minket: info@y2y.hu

Segíthetünk a felkészülésben?

🎯

Vezetői workshop

Mit jelent az irányelv a vezető számára, hogyan kommunikáljátok a bérsávokat, és mire számítsatok a munkavállalók részéről – félnapos, interaktív program.

👥

HR-eseknek workshop

Alapos feldolgozás: munkakör-értékelési módszertan, bérsáv-kialakítás, bérjelentési folyamat – gyakorlati feladatokkal és kitölthető munkasablonokkal.

⚖️

Teljes tanácsadás

Béraudit, bérszabályzat, munkajogi megfelelőség – partnerügyvédjeinkkel közösen, a tervezéstől a bevezetésig, az igényeidre szabva.

Írj nekünk → info@y2y.hu

Minden megkeresésre 24 órán belül válaszolunk (hétvégén inkább 48 – de válaszolunk).

Y2Y Weekly

Maradj naprakész a HR trendekkel

Feliratkozás LinkedIn-en

Human. Smart. Behavioral. – The Y2Y Weekly. Where leadership, behavior and AI meet.